Izlandi póni:

Marmagassága: kb. 125-145 cm

 Az izlandi teste viszonylag rövid, vaskos és tömzsi, emellett pedig nagyon izmos. Meredek vállai révén különösen a töltben mutat rendkívüli mozgékonyságot. Testéhez viszonyítva a lábai könnyűnek tűnnek, pedig nagyon erősek, a rövid szár és csánk különösen figyelemreméltó.  Feje jellegzetes, habár nem különösebben szép, a rövid, tömzsi testhez képest túl nehéz. Sok más, zord éghajlaton őshonos lóhoz hasonlóan az izlandi ló is jellegzetesen sűrű és dús sörénnyel rendelkezik.

 Az izlandi ló a három megszokott jármódon mellett képes a töltre (rohanó lépés) és a poroszkálásra is. Poroszkáláskor a jobb első és hátsó, illetve a bal első és hátsó láb egyszerre fog talajt. Ebben a jármódban csak rövid szakaszon szoktak lovagolni. A tölt négyütemű jármód ugyanazzal a lábsorrenddel, mint lépésben, és munka, valamint versenytempóban szokás lovagolni. Kiülése kényelmes.

 A normannok vagy vikingek a Kr. u. 9. században jutottak el és telepedtek le a vulkáni szigeten. A legenda szerint Izland első meghódítója két norvég törzsfő volt: Ingolfur és Leifur. Később más normannok is jöttek, akik a Brit-szigeteken telepedtek le. A hódítók a lovaikat is magukkal hozták, amelyeket nagy hajókon szállítottak ide. Az izlandi ló eredete tehát megegyezik a többi észak-európai pónifajta és néhány, még ma is a Brit-szigeteken honos lófajta gyökereivel.

 Néhány évtizeddel később megkísérelték az Izlandon meghonosodott ló keresztezését egyes keleti fajtákkal. Az eredmény katasztrofális volt. Ennek következtében a szigeten olyan törvényt hoztak létre, amely megtiltotta a lovak további behozatalát. Ez a törvény 930-ban lépett életbe. Az izlandi lovat hazájában máig külső hatás, keresztezés nélkül tenyésztik.