Gidrán:

Marmagassága: 155-168 cm

Erőteljes szervezetű, nagyrámájú, elég tömeges, középnehéz hátas és hámos típusú fajta. Feje a testtömeggel arányos nagyságú, középmagasan tűzött, egyenes vonalú, esetenként burkolt. Nyaka középmagasan illesztett, közepesen hosszú. Marja kifejezett, hosszan hátbanyúló elég jól izmolt. Háta közepesen hosszú. Ágyéka közepesen hosszú, elég feszes. A szügy széles, jól izmolt, a mellkas többé-kevésbé mély, jól dongázott.

A fajta őse egy kis sárga arab mén volt, amelyet Fechtig báró vásárolt Egyiptomban. Az 1816-ban Bábolnára került Gidran Senior, ahol arab, erdélyi, török és spanyol kancákat fedezett. Az Arrogante nevű spanyol kanca csikója, Gidrán II vitte tovább a fajtát Mezőhegyesre kerülve. Akkoriban a méneseket szín alapján osztályozták. Mikor feldolgozták a származási adatokat, kiderült, hogy a „sárgaménes” főként Gidrán ivadékaiból áll. Azóta a rokontenyésztés elkerülése végett gyakorta alkalmaznak angol telivér méneket a fajta feljavítására, amelynek kanca utódait gidrán ménekkel keresztezik vissza.

A legsúlyosabb csapást a fajta akkor szenvedte el, mikor 1920-ban a román megszállók 98 gidrán kancából 74-et zsákmányul ejtettek. Szerencsére a két világháború között sikerült konszolidálni az állományt. Azonban most is ritka fajtának számít, mindössze 160 gidránkanca él Magyarországon, ezen kívül csak Romániában és Bulgáriában él kevés.

Az anglo-arab hatás ellenére jelenlegi állományunk feltűnően erős csontozatú. A lábszerkezet többé-kevésbé szabályos, az állomány durva lábszerkezeti hibáktól mentes. A mozgás közepes hosszúságú, akciójában, rugalmasságában gyakran javításra szorul.